Boldog Magyar István ferences szerzetes volt, aki hite megtagadása után megbánta döntését, és életét adta azért, amit újra igaznak vallott.
A ferences krónikák szerint István Nagyváradon született, majd belépett a ferences rendbe. Élete azonban nehéz fordulatot vett, amikor fogságba került, és egy idegen földön raboskodott.
Szökése után Saray városában talált menedéket, ahol félelemből és a körülmények hatására megtagadta keresztény hitét, és más vallásra tért.
Hamarosan azonban felismerte döntése súlyát. Megbánta megtagadását, visszatért hitéhez, és nyíltan vállalta újra keresztény meggyőződését.
Ezért halálra ítélték. A hagyomány szerint máglyán akarták elégetni, de a tűz kétszer is csodálatos módon kialudt.
Végül karddal és lándzsával ölték meg 1334. április 22-én. Vértanúságának helyén később csodálatos gyógyulásokról számoltak be.
Élete arra emlékeztet, hogy az emberi gyengeség után is lehet újrakezdeni, és a hit melletti kiállás néha nagy áldozatot kíván.