A favágóból lett ferences testvér, aki egyszerű életével, vándorlásaival és mély imádságával sokakat Isten felé vezetett.
Assisi Egyed akkor találkozott Szent Ferenc életével, amikor hallott az első ferences testvérekről. Mélyen megérintette, hogy ők mindent hátrahagytak az evangélium követéséért, ezért ő is Assisibe indult.
Egyednek nem volt gazdagsága, amit fel kellett volna adnia: szinte semmije sem volt. Amikor Ferenc arra kérte, hogy adja oda köpenyét egy szegény asszonynak, örömmel megtette. Amit birtokolt, azt szeretettel tudta ajándékká változtatni.
Szent Ferenc egyik első társaként bejárta Európa útjait. Segített az embereknek, dolgozott a földeken, vizet hordott, és csak annyit kért cserébe, amennyi a napi kenyeréhez szükséges volt.
Vándorlásai során eljutott Compostellába és a Szentföldre is. Nem nagy beszédekkel akart hatni az emberekre, hanem életével mutatta meg, mit jelent a hit és a szolgálat.
Később visszavonult a világ zajától, és remeteségben élt. Istennel való mély kapcsolatáról társai úgy beszéltek, mint a "nagy szemlélődés testvéréről".
„Isten igéje nem hallgatójánál vagy hirdetőjénél, hanem végrehajtójánál van.”
Egyed rövid mondatait később Arany szavak címen gyűjtötték össze. Tanítása egyszerű volt: a hitet nemcsak hallgatni kell, hanem megélni.
Élete utolsó évtizedeit a monteripidói remeteségben töltötte, ahol 1262-ben halt meg. Tisztelete hamar elterjedt a ferencesek között, és VI. Piusz pápa 1777-ben hivatalosan is megerősítette.