A kommunista diktatúra börtöneiben négy évet szenvedett egy püspök, aki inkább vállalta a halált, mint hogy megtagadja hitét.
Bogdánffy Szilárd 1911-ben született az erdélyi Feketetón. Tehetséges tanuló volt, majd papként és tanárként szolgált Nagyváradon, ahol különösen a fiatalok között vált ismertté és szeretetté.
Élete nemcsak tanításból állt: a háború idején üldözötteket mentett, a fiatalokat segítette, és mindent megtett azért, hogy az egyház és a közösség reménye megmaradjon a nehéz időkben.
Az egyházüldözés erősödésekor titokban püspökké szentelték, hogy az egyház vezetése akkor se szakadjon meg, ha a hatóságok letartóztatják a püspököket.
1949-ben elfogták, mert nem volt hajlandó együttműködni a kommunista rendszerrel, amely el akarta szakítani az egyházat Rómától. Ítélet nélkül éveken át raboskodott a legkeményebb börtönökben.
1953-ban elítélték, de a megpróbáltatások és a börtönben elszenvedett nélkülözések teljesen legyengítették. A nagyenyedi börtönben halt meg 42 éves korában.
Halála után évtizedekkel emléke újra előtérbe került. 2010-ben a nagyváradi székesegyházban boldoggá avatták, mint a hithez hű vértanút.