Soha nem hagyta el a kolostort, mégis a világ egyik legismertebb szentje és a missziók védőszentje lett.
Teréz Franciaországban született, és már gyermekként úgy érezte, hogy teljesen Istennek szeretné adni az életét.
Édesanyját négyévesen elveszítette. Később súlyos betegségen és lelki válságokon ment keresztül, de hite egyre mélyebb lett.
Tizenöt évesen minden akadály ellenére belépett a lisieux-i kármelita kolostorba. Még XIII. Leó pápát is személyesen kérte, hogy segítsen neki.
A kolostorban nem látványos dolgokat tett. A hétköznapi munkát, a megaláztatásokat és a szenvedést próbálta szeretetből elfogadni.
„Az én hivatásom a szeretet!”
Így fogalmazta meg élete küldetését. Meggyőződése volt, hogy a legkisebb szeretettel végzett tettnek is örök értéke van.
Fiatalon tuberkulózisban megbetegedett. Hosszú szenvedése alatt is másokért imádkozott, különösen a papokért, misszionáriusokért és a bűnösökért.
„Istenem, szeretlek!”
Ezek voltak utolsó szavai 1897. szeptember 30-án. Halála után önéletrajza milliókat inspirált, 1925-ben pedig szentté avatták.