A gazdag élet helyett a teljes egyszerűséget választotta: Labre Szent Benedek-József koldusként járta Európa útjait, hogy mindenét Istennek ajánlja.
1748-ban született Franciaországban, egy mélyen hívő, egyszerű családban. Már fiatalon különleges vágy élt benne: nem a világ sikereit kereste, hanem a teljes Istennek szentelt életet.
Többször próbált belépni szerzetesrendekbe, de mindenhol akadályba ütközött. A trappisták, a karthauziak és más közösségek sem fogadták be. Végül felismerte, hogy más útra hívják.
1770-től zarándokként indult útnak. Nem volt otthona, kevés étellel és ruhával élt, kegyhelyről kegyhelyre vándorolt Európában. Csak annyi alamizsnát fogadott el, amennyi az életben maradáshoz kellett.
Rómában különösen ismertté vált. A város szegényei között élt, gyakran a templomok közelében húzta meg magát. Sokan először csak egy elhanyagolt koldust láttak benne, később azonban felismerték mély hitét.
Ruhája szakadt volt, élete nélkülözésekkel teli, mégis békét és szeretetet sugárzott. Egyre többen keresték fel tanácsért, mert különleges lelki bölcsességet láttak benne.
Az évekig tartó önként vállalt szegénység azonban felőrölte egészségét. 1783-ban Rómában, mindössze 35 évesen összeesett az utcán, és még aznap meghalt.
„Meghalt a szent!”
Ezt kiáltották a római gyerekek halála után az utcákon. Az emberek már életében is szentként tisztelték azt az embert, akit korábban sokan csak nyomorult koldusnak láttak.
Benedek-Józsefet 1860-ban boldoggá, majd 1881-ben szentté avatták. Élete arra emlékeztet, hogy az igazi érték nem a birtokolt dolgokban, hanem az odaadott életben található.