Becket Tamás királyi kancellárból lett canterburyi érsek, aki az Egyház szabadságáért szembefordult II. Henrikkel, és emiatt a székesegyházban meggyilkolták.
Londonban született normann származású családban, tanulmányait Mertonban és Párizsban végezte.
Fiatalon Londonban számvevőként dolgozott, majd Theobald canterburyi püspök környezetébe került, ahol gyorsan kiemelkedett.
1154-ben II. Henrik király kancellárjává nevezték ki, és hamar a király legfontosabb bizalmasává vált.
Kancellárként fényűző életet élt, ugyanakkor hatalmas befolyással volt az állam és az egyház ügyeire is.
Püspökké és majd érsekké választása után lemondott kancellári tisztségéről, ami végleg szembefordította a királlyal.
A király az egyházi jogokat korlátozó intézkedéseket követelt, amelyeket Tamás lelkiismereti okokból elutasított.
Az egyre súlyosbodó konfliktus miatt száműzetésbe kényszerült Franciaországba, ahol éveket töltött imádságban és vezeklésben.
1170-ben hazatért Angliába, ahol rövid időn belül ismét kiéleződött a viszony közte és a király között.
Néhány királyhoz hű lovag a canterburyi székesegyházban meggyilkolta, miután hű maradt az Egyház jogaihoz.
„Kész vagyok meghalni Jézus nevéért és az Egyház védelméért.”
Halála után három évvel, 1173-ban szentté avatták.