Volt, aki veszélyes újítónak tartotta, mások a kor egyik legnagyobb lelki tanítóját látták benne. Avilai Szent János nem félt kimondani az igazságot, még akkor sem, ha ezért börtönbe került.
1499-ben vagy 1500-ban született Dél-Spanyolországban. Tehetséges fiatalemberként jogot tanult, majd életét teljesen Isten szolgálatának szentelte. Pappá szentelésekor örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között.
Eredetileg Amerikába akart menni misszionáriusnak, de származása miatt ez az út bezárult előtte. Helyette Andalúziát járta be prédikátorként, és szavai tömegeket indítottak megtérésre.
Nemcsak prédikált: iskolákat alapított, tanított, segítette a társadalom peremére szorult embereket, különösen a megtért zsidókat és muszlimokat. Barátai között olyan nagy szentek voltak, mint Loyolai Szent Ignác és Avilai Nagy Szent Teréz.
Bátorsága azonban ellenségeket is szerzett neki. A gazdagok és hatalmasok hibáit nyíltan bírálta, ezért az inkvizíció elé került, és börtönbe zárták. Huszonkét vádponttal kellett szembenéznie.
„Semmit sem vásároltunk túl drágán, ha Istent szolgáljuk vele.”
Ez a mondat jól összefoglalja életét: számára az igazság, a hit és az emberek szolgálata minden áldozatot megért. Írásai évszázadokon át hatottak az Egyház életére.
1569. május 10-én halt meg Montillában. 1970-ben VI. Pál pápa szentté avatta, később pedig az Egyház egyik jelentős egyháztanítójává nyilvánították.