Magyar királylányból lett szent: Árpádházi Szent Erzsébet nem a gazdagságot kereste, hanem egész életét a szegények és betegek szolgálatára adta.
Erzsébet 1207-ben született II. András magyar király gyermekeként. Már kislányként különleges érzékenységet mutatott a rászorulók iránt, és nem értette, miért kellene különbséget tenni ember és ember között.
Négyéves korában a türingiai udvarba került, ahol később Lajos gróf felesége lett. Bár királyi környezetben élt, szíve nem a fényűzéshez, hanem Istenhez és az emberekhez húzta.
Férje támogatta különleges életútját. Amikor éhínség sújtotta a vidéket, Erzsébet megnyitotta a vár készleteit, és saját kezével segített az éhezőkön. Vagyonát nem önmagára, hanem mások életének jobbá tételére használta.
Férje halála után még inkább a szolgálat útjára lépett. Özvegyként Marburgban kórházat alapított, betegeket ápolt, szegényeket segített, és egyszerű életet választott annak ellenére, hogy királyi származása miatt gazdagságban élhetett volna.
„Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”
Ez a mondat jól összefoglalta Erzsébet életét: számára a szeretet nem kötelesség volt, hanem öröm. A legszegényebbek között is reményt és méltóságot akart adni.
Mindössze 24 évesen halt meg 1231-ben. Halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatták, és azóta is a keresztény szeretet egyik legismertebb példaképe.