Claret Antal egy egyszerű szövőinasból lett érsek, aki prédikációival, írásaival és misszióival emberek ezreit vezette vissza a hithez.
1807-ben született Katalóniában. Fiatalon apja műhelyében dolgozott, és sikeres lehetett volna a szövőiparban, mégis úgy döntött, hogy egész életét Isten szolgálatának szenteli.
1835-ben pappá szentelték. Nem kapott könnyű feladatot: misszionáriusként járta Spanyolország vidékeit, sokszor gyalog, egyszerű körülmények között, és hosszú órákon át hirdette az evangéliumot.
Beszédei hatására sokan megtértek. Nemcsak prédikált: könyveket írt, kiadót alapított, és azon dolgozott, hogy a hit tanítása minél több emberhez eljusson.
1849-ben megalapította a Szeplőtelen Szűz Mária Fiainak Missziós Társaságát, hogy mások is folytassák azt a munkát, amit ő egyedül nem tudott volna elvégezni.
Később Kuba érseke lett. Ott reformokat indított, a szegényeket segítette, és olyan erős ellenállással találkozott, hogy életére is törtek.
Madridban II. Izabella királynő gyóntatója lett, de a hatalom közelsége ellenére megmaradt egyszerű embernek. Nem politikai befolyást keresett, hanem lelki megújulást.
„Bármilyen állapotban él is valaki, hivatása az életszentségre szól.”
Ezzel a gondolattal arra tanított, hogy a szentség nemcsak különleges emberek útja, hanem mindenkié, aki hitelesen akar élni.
1868-ban száműzetésbe került, majd a franciaországi Fontfroide kolostorában halt meg 1870. október 24-én. XII. Piusz pápa 1950-ben avatta szentté.