A jogászból lett ferences szerzetes, aki egész Európát bejárta prédikációival, és idős korában a nándorfehérvári győzelem egyik lelki vezetője lett.
Kapisztrán János 1386-ban született Itáliában. Tehetséges jogászként gyors karriert futott be: fiatalon bíró, majd városi vezető lett. Egy igazságtalan ítélet azonban mélyen megrázta, és ráébresztette, hogy más úton kell szolgálnia.
Egy háború során fogságba esett, és a börtönben teljesen megváltozott az élete. Felbontotta eljegyzését, lemondott korábbi világáról, és belépett a ferences rendbe, ahol minden erejét Isten és az emberek szolgálatába állította.
A ferences rend megújításának egyik legfontosabb alakja lett. Kolostorokat reformált, új közösségeket alapított, és olyan életformát hirdetett, amelyben a hitet nemcsak tanítani, hanem megélni is kell.
Négy évtizeden át járta Európát vándorprédikátorként. Városok és uralkodók hívták, mert egyszerű, mégis erőteljes beszédeivel emberek ezreit ösztönözte a hit megújítására.
Utolsó évei Magyarországhoz kötődnek. A török veszély idején Hunyadi János mellett állt, és hitből fakadó lelkesedésével hatalmas sereget gyűjtött a nándorfehérvári védelemhez.
„Ki a kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni! Ez a győzelemnek ama nagy napja, amelyet vártunk! Menjünk ellenük!”
Ezekkel a szavakkal bátorította a kereszteseket 1456-ban Nándorfehérvár ostrománál. A győzelem után a pápa elrendelte a déli harangszót, amely a mai napig a történelmi esemény emléke.
Kapisztrán János néhány hónappal később, 70 éves korában halt meg Újlakon. Életét teljesen mások szolgálatának szentelte: prédikált, békét keresett, segítette a szegényeket és a betegeket.
1690-ben avatták szentté. Emléke ma is azt üzeni: egy ember hite és elszántsága sokak életére hatással lehet.