Volt egy pápa, aki nem pompát és hatalmat keresett, hanem egyszerű szerzetesként akarta megújítani az Egyház életét. Szent V. Pius szigorú reformjaival és mély imádságos hitével a történelem egyik jelentős reformpápája lett.
Michele Ghislieri szegény családban született 1504-ben az itáliai Boscóban. Tizennégy évesen belépett a domonkos rendbe, majd papként tanár, szerzetesi elöljáró és később püspök lett.
1566-ban pápává választották, és azonnal hozzálátott a trienti zsinat reformjainak megvalósításához. Egyszerű életet élt: nem készíttetett új ruhákat, elődei öltözeteit viselte, és még koronázási lakomájának árát is a rászorulóknak adta.
Pápaként rendet akart teremteni az Egyházban. Megújította a papság képzését, támogatta a hitoktatást, kiadatta a Római Katekizmust, valamint egységesítette a liturgikus könyveket.
Szigorúsága miatt sokan féltek tőle, de döntéseinek hátterében nem hatalomvágy állt. Minden intézkedésével azt kereste, hogyan szolgálhatja jobban az emberek hitét és üdvösségét.
„Úgy keresünk titeket, mint a jó pásztor keresi eltévedt bárányait, hogy visszavigye őket az akolba.”
Ezekkel a szavakkal a megosztott keresztényeket próbálta megszólítani. Hitte, hogy az Egyház legerősebb fegyvere nem a hatalom, hanem az imádság és az Istenhez való hűség.
Pápasága alatt történt a lepantói győzelem is 1571-ben, amelyet az imádság meghallgatásának tulajdonított. Ennek emlékére vezette be a Rózsafüzér Királynője ünnepét.
1572-ben bekövetkezett halálakor már nem félelem, hanem valódi tisztelet és gyász kísérte. Hétéves pápasága alatt megmutatta, hogy a szigor mögött is lehet mély szeretet és szolgálat.