Két fiatal egyházi szolgáló, Marián és Jakab az üldözések idején is hirdette Krisztust. Tudták, hogy életük veszélyben van, mégsem hagyták el küldetésüket.
Szent Ciprián karthágói püspök munkatársai voltak: Jakab diákonus, Marián pedig lektor. Püspökük megbízásából Numídia vidékén hirdették az evangéliumot, ahol sokan még nem ismerték Krisztust.
Amikor Valerianus császár üldözést indított a keresztények ellen, a két hithirdető tudta, hogy elfogásuk halálos ítéletet jelenthet. Mégsem menekültek el küldetésük elől.
Egy rejtekhelyen találtak rájuk, majd letartóztatták őket. Útközben még fogolytársaikat is bátorították, így nyíltan megvallották, hogy keresztények.
A börtönben kegyetlen kínzásokat szenvedtek el. Jakab bátran vallotta meg, hogy Krisztus szolgája és diákonus. Marián pedig hű maradt ahhoz, amit kapott: nem tagadta meg lektori szolgálatát.
„Istennek legyen hála!”
Marián ezt a szavakat egy látomás után mondta, amelyben egykori püspökét, a már vértanúhalált halt Cipriánt látta maga mellett. A látomás megerősítette benne, hogy Istenhez vezető útja biztos.
A két vértanút végül Lambaesisben halálra ítélték. Több kereszténnyel együtt kard által haltak meg 259 körül, de hitük emléke tovább élt a keresztény közösségekben.