Egy szegény és szinte hatalom nélküli pápa lett az a vezető, aki végül egész Európát megmozdította.
Odó néven született Franciaországban, lovagi családban. Tanult ember volt, majd a kor egyik legfontosabb szerzetesközösségéhez, Clunybe lépett be.
Szent VII. Gergely pápa közeli munkatársa lett. Akkor is kitartott mellette, amikor a pápa üldöztetést és fogságot szenvedett.
1088-ban pápává választották. Helyzete reménytelennek tűnt: Róma nagy része ellenségei kezén volt, ő maga pedig gyakran támogatók adományaiból élt.
Nem erővel győzött, hanem türelemmel, diplomáciával és meggyőző szavakkal. Lassan szövetségeseket szerzett, és megerősítette az egyház helyzetét Európában.
1095-ben Clermont városában hatalmas tömeg előtt beszélt a Szentföld és a keleti keresztények megsegítéséről. Szavai történelmet formáltak.
„Amit Gergely elvetett, elvetem én is; amit szeretett, magamévá teszem.”
Ezzel jelezte, hogy nem a saját dicsőségét keresi, hanem elődei küldetését folytatja.
Élete végén már látszott munkájának eredménye. A keresztesek elfoglalták Jeruzsálemet, de a győzelem híre túl későn érkezett meg hozzá.
1099. július 29-én halt meg Rómában. A nép hamarosan boldogként kezdte tisztelni, ezt XIII. Leó pápa 1881-ben hivatalosan is jóváhagyta.