A szegény családból származó kármelita szerzetesből püspök, érsek és pápai követ lett, aki királyok között próbált békét teremteni és a keresztények egységéért dolgozott.
Thomasius Péter egy egyszerű szolgacsaládban született Franciaországban. Fiatalon elhagyta otthonát, és szegénységben, alamizsnából élve tanult, mert hitt abban, hogy tudásával másokat szolgálhat.
Belépett a kármelita rendbe, pappá szentelték, majd filozófiát és teológiát tanított. Életében a tanítás mellett egyre nagyobb szerepet kapott a béke és az Egyház egységének szolgálata.
A pápa megbízásából uralkodókhoz és fejedelmekhez utazott. Magyarországon Nagy Lajossal is tárgyalt, hogy a háborúk helyett együttműködést és közös keresztény küldetést segítsen elő.
Püspökként és később érsekként a keleti keresztényekkel való egységért dolgozott. Többször került veszélybe utazásai során, de hivatását a nehézségek ellenére is folytatta.
Utolsó éveiben egy új keresztes hadjárat megszervezésén és a béketeremtésen fáradozott. Amikor Cipruson meghalt, minden vagyonát szétosztotta a rászorulók között.
Temetésétől kezdve csodákról számoltak be sírjánál. Tiszteletét később a kármelita rend és a perigueux-i egyházmegye számára hivatalosan is jóváhagyták.