A 15. századi ferences szerzetes nem karddal vagy hatalommal vált ismertté, hanem szavaival: prédikációival és könyveivel emberek ezreit tanította a hitre.
Temesváron született 1435 körül. Tanulmányait a krakkói egyetemen végezte, majd belépett a ferences rendbe. Rendkívüli tudása és mély hite hamar ismertté tette.
Egy pestisjárvány idején többször is súlyosan megbetegedett. Meggyőződése szerint Szűz Mária közbenjárásának köszönhette életét. Hálából megírta a Stellarium című művét, hogy mások könnyebben készíthessék el prédikációikat.
Budán és Esztergomban tanított, majd elkészítette legnagyobb művét, a Pomeriumot. Ez a beszédgyűjtemény a szentekről, ünnepekről és a nagyböjti időszakról szóló tanításokat tartalmazta.
Pelbárt nem a saját dicsőségét kereste. Írásaiban az egyházi tudást közérthető példákkal adta tovább, és még a királyi udvar közelében is bátran beszélt az erkölcsi hibák ellen.
„Istennek az a legkedvesebb, ha valaki a szívét áldozza neki.”
Ez a gondolat jól összefoglalja tanítását: a hit nem csupán külső cselekedetekből áll, hanem abból, hogy az ember teljes szívvel Isten felé fordul.
1504-ben halt meg Budán. Művei évszázadokon keresztül fennmaradtak, és a magyar egyházi irodalom egyik jelentős alakjává tették.