Thienei Kajetán a reneszánsz egyház egyik legnagyobb megújítója volt, aki papként és rendalapítóként az evangéliumi szegénység és a lelki megújulás útját kereste egy válságban lévő korban.
1480-ban született Vicenzában nemesi családban. Apja korán meghalt, édesanyja nevelte fel, és már fiatalon erős lelki hatást gyakorolt rá a domonkosok világa.
A páduai egyetemen jogot tanult, mindkét jog doktorává vált, majd Rómában a pápai kancellárián dolgozott a reneszánsz fénykorában.
A gazdag kulturális környezet mellett egyre erősebben látta az egyház lelki válságát, és a megújulás szükségességét.
Tagja lett az Isteni Szeretet Testvérületének, amely imádsággal, beteglátogatással és lelki fegyelemmel próbálta megújítani a keresztény életet.
1517-ben szentelték pappá, és ettől kezdve teljes erejével a lelki megújulást és a szolgáló szeretetet kereste.
1524-ben társaival Rómában megalapította a Reguláris Klerikusok rendjét, a Theatinusokat, akik az apostoli szegénység és közösségi papi élet megújítását vállalták.
„Hagyom, hogy hajómat hányják-vessék a hullámok, amíg nem látok valami fényt, amely felé elindulhatok.”
Az új renddel együtt Róma kifosztását is megélte 1527-ben, amikor társaival fogságba került, de imádságuk végül szabadulást hozott számukra.
1547-ben Nápolyban halt meg, életét a kortársak a béke és a gondviselésért felajánlott áldozatként értelmezték.