Az üldözések idején szolgáló pápa, aki a katakombában bemutatott szentmise közben szenvedett vértanúhalált, négy diakónusával együtt.
Valerianus császár idején a keresztények üldözése új erőre kapott, különösen a papság ellen irányulva, hogy az Egyházat meggyengítsék.
II. Sixtus alig egy évvel megválasztása után már szembesült az üldözéssel, amely végül vértanúságához vezetett.
A hagyomány szerint a pápát a katakombában tartott szentmise közben fogták el, majd azonnal kivégezték.
A források szerint négy diakónusa is vele együtt szenvedett vértanúhalált.
Szent Ciprián levelezésében Sixtust jóságos és békeszerető püspökként említi, aki képes volt enyhíteni az egyházi feszültségeket.
Hagyományok szerint már életében nagy tisztelet övezte, és később a vértanú pápák között kiemelkedő helyet kapott.
„Atyám, hová mégy a fiad nélkül?”
Ezt a hagyomány szerint Szent Lőrinc diakónus kiáltotta a pápának, amikor a kivégzés felé vezették.
Ünnepét az Egyház ma augusztus 7-én tartja, emlékezve hűségére és vértanúságára.