Egy rendet alapított, majd kiszorították belőle. Élete hátralévő részét mégis panasz nélkül, alázatban élte le.
Marie-Victoire Couderc egy egyszerű francia parasztcsaládban született. Gyermekkorától mély hit jellemezte, és fiatalon felismerte szerzetesi hivatását.
Egy missziós pap mellett csatlakozott egy kis közösséghez, majd részt vett egy olyan lelkigyakorlatos mozgalom elindításában, amelyből később nemzetközi szerzetesrend született.
Fiatal kora ellenére elöljárónő lett. Házakat épített, közösséget szervezett és fáradhatatlanul dolgozott a rend jövőjéért.
Egy félrevezető jelentés miatt azonban alkalmatlannak nyilvánították. Leváltották, helyére másokat állítottak, és azok döntései majdnem tönkretették a közösséget.
Amikor lehetősége lett volna védekezni vagy visszaszerezni vezető szerepét, hallgatott. Nem támadta azokat sem, akik igazságtalanul bántak vele.
Évtizedeken át egyszerű nővérként szolgált különböző házakban. Tudatosan háttérben maradt, és nem kereste az elismerést.
1885-ben halt meg Lyonban. Csak halála után ismerték fel, hogy a rend valódi lelki alapítója és egyik legnagyobb alakja volt.
1951-ben boldoggá, 1970-ben pedig szentté avatták. Az alázat és a csendes hűség példaképe lett.