Domonkos a szegénységben, tanulásban és imádságban nevelkedve a katolikus hit védelmére és terjesztésére szentelte életét, végül a Prédikátorok rendjének alapítójaként a világ egyik legnagyobb igehirdető mozgalmát indította el.
1170 körül született Caleruegában, nemesi családban. Gyermekkorában egyházi nevelést kapott, nagybátyja mellett tanulta a templomi szolgálat alapjait.
Fiatalon a palenciai székesegyházi iskolában tanult, ahol már világossá vált, hogy pap szeretne lenni. Már ekkor is feltűnt könyvszeretete és segítőkészsége.
Kasztíliai éhínség idején eladta könyveit, hogy a szegényeket segítse.
Azt mondta:
„Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?!”
Később Osma székesegyházában szolgált, ahol a papság reformja és a szegények iránti elkötelezettség formálta lelkiségét.
Rómába utazott Diegó püspökkel, ahol missziós küldetést kértek a pápától, és végül Dél-Franciaországba küldték őket az albigensek közé.
Itt szegénységben és alázatban prédikált, vitatkozott, tanított, és példamutató életével próbálta visszavezetni az embereket a hitre.
Idővel társai is csatlakoztak hozzá, majd 1216-ban jóváhagyták a Prédikátorok rendjét, amely teljesen az igehirdetésnek szentelte magát.
Rendje gyorsan terjedt, ő pedig Bolognában telepedett le, ahol tanított, szervezett és tovább építette a közösséget.
„Készüljetek! Kezdjétek!”
Utolsó óráiban testvéreinek a szeretetet, az alázatot és a szegénységet hagyta örökségül, majd 1221. augusztus 6-án meghalt Bolognában.
1234-ben IX. Gergely pápa szentté avatta, ünnepét pedig augusztus 8-án tartjuk.