Passaui Szent Altmann egy 11. századi püspök volt, aki az invesztitúraharc idején a pápai reformok egyik legelszántabb képviselőjeként egész életét az egyház megújulásának és függetlenségének szolgálatába állította.
Vesztfáliában, egy nemesi családban született 1015 körül, és a paderborni dómiskolában tanult, majd kanonok és a dómiskola vezetője lett.
III. Henrik császár udvarába került, ahol a királyi kápolna káplánja lett, így a német egyházi elit közé emelkedett.
1065-ben Passau püspökévé választották, és gyorsan hozzálátott az egyházmegye megújításához, különösen a papság képzésének és erkölcsi felemelésének erősítésével.
Kolostorokat alapított és támogatta az ágostonos kanonokok közösségeit, amelyek a lelkipásztori munka és a szerzetesi élet megújulásának központjaivá váltak.
Az invesztitúraharc kitörésekor nyíltan a pápa mellé állt, és a laikus beiktatás, a simónia és a papi házasság ellen lépett fel.
Ellenségei miatt többször menekülni kényszerült, és végül hosszú száműzetés után is kitartott a pápai oldal mellett, miközben legátusként is szolgált.
1091. augusztus 8-án Zeiselmauerban halt meg, majd Göttweig kolostorában temették el, ahol ma is nyugszik.