A gazdag és előkelő Crispinát a keresztényüldözések idején a római hatóságok elé állították, ahol egyedül, félelem nélkül vallotta meg hitét, és végül mártírhalált szenvedett.
Crispina tekintélyes és jómódú asszony volt Numídiában, Thagora városában. A keresztényüldözések idején azonban őt is felelősségre vonták hite miatt.
Diocletianus császár rendelete mindenkit arra kötelezett, hogy áldozzon a római isteneknek. Crispina ezt megtagadta, mert csak az egy igaz Istennek akart szolgálni.
A római prokonzul elé vitték, ahol hosszan faggatták és fenyegették, hogy engedjen a császári parancsnak, de ő kitartott hite mellett.
Crispina nyíltan vallotta, hogy nem hajlandó a bálványoknak áldozni, mert csak az örök és élő Istent ismeri el urának.
A bíró végül kimondta az ítéletet: mivel nem engedelmeskedik a császári rendeletnek, halálra ítélik.
Crispina hálát adott Istennek, és békében fogadta a halált, majd lefejezték hite megvallásáért.
„Csak az élő és igaz Istennek áldozok, kívüle nem ismerek mást.”
Halála után vértanúként tisztelték, példája pedig a magányos, de rendíthetetlen hit tanúságtétele lett.