A 11. századi egri püspök nem hagyta magára híveit a hitüket fenyegető viharban. Buldus püspökként és pásztorként végül életét adta azért, amit rábíztak.
Buldust Szent István király idejében választották egri püspökké. Egy olyan korszakban szolgált, amikor a kereszténység még törékeny volt Magyarországon, és Szent István halála után ismét erősödtek a pogány mozgalmak.
Amikor üldözni kezdték a katolikus hit követőit, Buldus nem menekült el és nem a saját biztonságát kereste. Közvetíteni próbált a hatalmi harcokban, miközben továbbra is a rábízott emberek védelmét tartotta szem előtt.
A zűrzavar közepette azonban elfogták a hit ellen forduló emberek. Budán először megkövezték, majd amikor még életben volt, karddal és lándzsával végeztek vele.
„Jézus, az Isten Fiának neve.”
Ezekkel a szavakkal fordult Krisztushoz élete utolsó pillanataiban. Halálát a hagyomány a hithez való hűség végső tanúságtételének tekinti.
Buldus története arra emlékeztet, hogy a vezetői szolgálat nem hatalomról, hanem felelősségről szól: arról, hogy valaki másokért akkor is kiáll, amikor ennek ára van.