Hét firenzei kereskedő egy háborúkkal teli korban hátat fordított a gazdagságnak, és létrehozta a szervita rendet: egy közösséget, amely a szegénységet, az imát és a szolgálatot választotta.
A 13. századi Firenzében éltek, ahol politikai harcok, háborúk és vallási feszültségek osztották meg az embereket. A hét férfi sikeres kereskedőként ismerte a világ nyüzsgését és lehetőségeit.
Utak során látták a vallási élet válságait és megújulását is. Egyre erősebben érezték, hogy nem elég csak beszélni a hitről: életükkel kell megmutatniuk Krisztus követését.
1233 körül csatlakoztak a bűnbánó testvérek közösségéhez, majd elhagyták korábbi életüket. A város közelében egyszerűségben, imádságban és a szegények szolgálatában kezdtek élni.
Később a Monte Senario hegyére vonultak vissza, ahol remeteéletet éltek. Nem a világtól való menekülést keresték, hanem tisztább utat Istenhez és az emberekhez.
Közösségük Szűz Mária szolgálatát választotta, ezért kapták a szervita, vagyis „Mária szolgái” nevet. A rendet 1255-ben hagyták jóvá hivatalosan.
Életük középpontjában az ima, a lelki olvasás és az irgalmasság állt. Vagyon helyett azt mutatták meg kortársaiknak, hogy az evangélium egyszerűen is megélhető.
A hét alapító nem egyéni hősként vált ismertté: együtt alkottak példát. Az Egyház 1888-ban avatta őket szentté, mint egy közös küldetés tanúit.