Nyolcvan év felett járt, amikor ismét Afrikába indult. Tudta, hogy halál várhat rá, mégsem fordult vissza.
Fiatalon a királyi udvar kedvence volt. Lovagi életet élt, verseket írt, családot alapított, és semmi sem utalt arra, hogy egyszer a kereszténység egyik legismertebb misszionáriusa lesz.
Egy Krisztus-látomás azonban gyökeresen megváltoztatta az életét. Tanulni kezdett, megtanult arabul, filozófiát és teológiát tanult, majd évekre visszavonult, hogy felkészüljön küldetésére.
Végül otthagyta vagyonát és kényelmes életét. A Földközi-tenger térségét járva muszlimoknak és zsidóknak hirdette Krisztust, miközben többször megverték, bebörtönözték és kiutasították.
Nemcsak prédikált. Nyelviskolákat akart alapítani a misszionáriusoknak, és évszázadokkal megelőzte korát azzal, hogy szervezett világmisszióról álmodott.
Sikertelenségek sora sem törte meg. Amikor már sokan pihenést vártak volna tőle, újra hajóra szállt Észak-Afrika felé.
Bougie városában elfogták és megkövezték. Túlélte a támadást, de a hazafelé tartó hajón belehalt sérüléseibe.
Az egyház később Boldogként tisztelte. Mallorcán ma is úgy emlékeznek rá, mint arra az emberre, aki egész életét egyetlen ügynek szentelte: hogy minél többen megismerjék Krisztust.