Firenzei nemes családból származó lány volt, aki már gyermekkorától Isten szeretetének szentelte életét, és misztikus élményei által vált a 16. század egyik nagy lelki példaképévé.
Pazzi Katalin már fiatalon különleges lelki érzékenységet mutatott. Kilencévesen Jézus szenvedéséről szóló könyvet kapott, amely egész életére hatással lett. Tízévesen titokban Istennek ajánlotta magát, és később kármelita apáca lett Firenzében.
Családja eleinte házasságot tervezett számára, ő azonban rendíthetetlenül kitartott hivatása mellett. Inkább a szerzetesi életet választotta, mert úgy érezte, teljes szívvel Krisztusnak akarja ajándékozni magát.
A kolostorban hamar kitűnt imádságos életével. Gyakran kerültek misztikus elragadtatásba, amelyek során a hitről, az Egyház megújulásáról és Isten szeretetéről kapott belső felismeréseket.
Nemcsak saját lelki életével törődött: tanította a fiatal nővéreket, segítette a betegeket, és szeretettel fordult mindenki felé. Szigorúsága mögött mindig mély együttérzés és szolgáló szeretet állt.
Életének egyik legnehezebb időszaka öt éven át tartó belső próbatét volt. Bár elveszítette a korábbi lelki vigasztalás érzését, hűséges maradt Istenhez, és kitartott a szeretetben.
„Nem szeretik a Szeretetet.”
Ezek a szavak jól összefoglalják egész életének vágyát: azt szerette volna, hogy minden ember felismerje Isten szeretetét és válaszoljon rá.
Élete utolsó éveiben súlyos betegség gyötörte, mégis békével viselte szenvedéseit. 1607. május 25-én hunyt el Firenzében. Halála után is sokan tisztelték szentségének jeleit, 1669-ben IX. Kelemen pápa szentté avatta.