A kolostor falai közül soha messzire nem jutott, mégis az egész keresztény világ megismerte nevét: Szent Béda volt az a tudós, aki megírta Anglia első nagy történetét.
Béda 672-ben született Észak-Angliában. Már hétéves korában kolostorba került, ahol egész életét tanulással, tanítással és imádsággal töltötte. Nem királyok udvarában élt, hanem könyvek és kéziratok között.
Jarrow kolostorának szerzeteseként fiatalon tanítani kezdett. Nyelvtant, tudományokat, Szentírást oktatott, és több tucat művet írt. Munkáival egy olyan korszak tudását őrizte meg, amikor Európában még kevés helyen gyűjtötték és rendszerezték az ismereteket.
Legnagyobb műve az Angol nép egyháztörténete lett, amelyben összegyűjtötte hazája kereszténnyé válásának történetét. Gondosan ellenőrizte forrásait, ezért ma is az angol történetírás atyjaként tisztelik.
Béda nem csupán tudós volt: tanítványait arra vezette, hogy a hitet ne kényszerrel, hanem szeretettel és meggyőzéssel adják tovább. Egész életét annak szentelte, hogy a megszerzett tudás másokat gazdagítson.
Utolsó napjaiban is dolgozott: Szent János evangéliumának fordításán fáradozott, miközben betegsége egyre erősebb lett. Mielőtt meghalt, szétosztotta kevés személyes tárgyát szerzetestársai között.
„Különös örömöm mindig a tanulás, a tanítás és az írás volt.”
Ez a mondat jól összefoglalja életét: számára a tudás nem önmagáért létezett, hanem Isten és az emberek szolgálatának eszköze volt. 735-ben, Áldozócsütörtök napján hunyt el.
1899-ben XIII. Leó pápa az egész Egyház számára ünneppé tette emléknapját, és egyháztanítóvá nyilvánította. Szent Béda ma is a hit és a tudás összhangjának példaképe.