A keresztényüldöző farizeusból lett Krisztus apostola, aki egész életét annak szentelte, hogy az evangéliumot elvigye a pogány népekhez.
A kilikiai Tarzuszban született, a Római Birodalom egyik kulturálisan sokszínű közegében. Zsidó családból származott, de római polgárjoggal is rendelkezett.
Fiatalon a farizeusi irányzathoz csatlakozott, és a zsidó törvények buzgó védelmezője lett. Ezért kezdetben üldözte a keresztényeket is.
Damaszkusz felé tartva azonban drámai élményben részesült: találkozott a feltámadt Krisztussal, amely gyökeresen megváltoztatta életét.
Megtérése után azonnal elkezdte hirdetni Jézust mint Messiást, és életét a missziónak szentelte, főként a pogány népek között.
Fáradhatatlanul járta a Római Birodalom városait, közösségeket alapított, leveleket írt, és tanította a hit szabadságát Krisztusban.
Tevékenységét üldöztetések, bebörtönzések és szenvedések kísérték, mégis kitartott küldetése mellett.
„Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért szemétnek tekintem.”
Rómában halt vértanúhalált a hagyomány szerint Néró császár idején, 67 körül.