A római arisztokrata Pammachius hatalmas vagyonát és társadalmi rangját feladva a szegények és az Egyház szolgálatába állt, és aszketikus életével példát mutatott a korabeli Rómának.
Szent Pammachius a Furiusok előkelő római nemzetségéből származott, amely régóta szenátori család volt. Művelt, befolyásos arisztokrata volt, aki konzuli és prokonzuli tisztséget is viselt.
Életének és szellemi formálódásának egyik legfontosabb alakja Szent Jeromos volt, akivel régi iskolatársi barátság kötötte össze. Jeromos több művét is neki ajánlotta.
Amikor felesége, Paulina meghalt, Pammachius radikálisan megváltoztatta életmódját: levetette a szenátori pompát, egyszerű ruhát viselt, és vagyonát a szegények megsegítésére fordította.
Szent Jeromos ezért a szegények kincstárnokának nevezte, aki irgalmassággal enyhítette a rászorulók szenvedését, és példát adott arra, hogyan lehet a gazdagságot szeretetté alakítani.
Pammachius aktívan részt vett az Egyház belső vitáiban is, az ortodox tanítás védelmezőjeként. Jeromost kérte fel többek között Jovinianus tévtanainak cáfolatára.
Ostiában menedékhelyet, a Mons Caeliuson pedig bazilikát építtetett, amely sokáig az ő nevét viselte, és amelyet a szegények és zarándokok szolgálatára szánt.
„A szegények kincstárnoka és a rászorulók barátja.”
Kortársai csodálattal és részben értetlenséggel figyelték, ahogy egy római nemes a világi dicsőséget az alázatos szolgálatra cserélte.
Feltehetően a nyugati gótok Róma elleni betörése idején, 409/410 körül halt meg, és az Egyház hitvallóként tiszteli.