Volt idő, amikor a szerzetesek teljesen egyedül éltek. Pakhomiosz volt az, aki megmutatta, hogy a szentséghez közösségben vezető út is létezik.
Pogány családban született Egyiptomban. Katonának sorozták be, ahol először a keresztények önzetlen szeretetével találkozott. Ez indította el a hit felé.
Megkeresztelkedése után egy rendkívül szigorú remete mellett tanult. Az évek alatt felismerte, hogy sok fiatalnak nem magányra, hanem bölcs vezetésre van szüksége.
Egy látomás nyomán kolostort alapított Tabennésziben. Itt a szerzetesek közös szabályok szerint, egymást segítve éltek és dolgoztak.
Az új életforma gyorsan elterjedt. Rövid idő alatt több kolostor és női közösség is csatlakozott hozzá, ezzel megszületett a szervezett szerzetesi élet első nagy közössége.
„Tökéletesen kövessétek a tökéletes Jézust.”
Ez a gondolat fejezte ki regulájának lényegét: nem bonyolult elméleteket akart tanítani, hanem olyan életet, amely az evangéliumot nap mint nap megvalósítja.
346-ban pestisjárvány tört ki. Amikor tanítványai a gyógyulásáért imádkoztak, arra kérte őket, fogadják el Isten akaratát.
Halála előtt azt kérte, ismeretlen helyen temessék el, hogy sírja ne váljon a tisztelet középpontjává. Öröksége azonban ma is minden szerzetesrend életében tovább él.