Két egymással harcoló hatalom között közvetített, majd hatvanévesen útnak indult, hogy egy egész népet megnyerjen a kereszténységnek.
Ottó szerény sváb nemesi családból származott, mégis a Német-római Birodalom egyik legbefolyásosabb egyházi vezetője lett. Kivételes szervezőkészsége hamar a császári udvarba emelte.
1102-ben Bamberg püspöke lett. Olyan korban vezette az egyházmegyét, amikor a pápa és a császár évtizedeken át küzdött a hatalomért.
Miközben mások oldalt választottak, ő mindkét féllel megőrizte a kapcsolatot. Nem harcosként, hanem közvetítőként vált nélkülözhetetlenné.
Kitartó munkája hozzájárult az 1122-es wormsi konkordátum megszületéséhez, amely lezárta a kereszténység egyik legnagyobb politikai konfliktusát.
Nem sokkal később új küldetést kapott: a frissen meghódított Pomerániában kellett hirdetnie az evangéliumot. Veszélyes utakon járva prédikált, keresztelt és templomokat alapított.
Két missziós útja nyomán a térség kereszténnyé vált. Emiatt a történelem máig „Pomeránia apostolaként” emlékezik rá.
Élete során kolostorokat, plébániákat, iskolákat és kórházakat alapított. Nemcsak hittérítő volt, hanem építője is annak a világnak, amelyben az emberek éltek.
1139-ben halt meg Bambergben. Sírja hamar zarándokhellyé vált, és ötven évvel később szentté avatták.