A 9. század egyik legerősebb pápája volt: I. Miklós úgy védte az Egyház igazságát, hogy közben császárokkal és királyokkal is szembe kellett néznie.
I. Miklós Rómában született egy művelt hivatalnok családjában. Már fiatalon kitűnt tudásával és hitével, ezért több pápa is maga mellé vette az egyházi vezetés munkájában.
858-ban lett pápa, egy olyan korszakban, amikor állandó viták, hatalmi harcok és egyházi konfliktusok nehezítették Európa életét. Ő azonban nem a könnyebb utat választotta, hanem a jogosság és az igazság védelmét.
Kiállt a jogtalanul leváltott konstantinápolyi pátriárka mellett, és nem engedett akkor sem, amikor döntése miatt Róma és Bizánc között súlyos feszültség alakult ki.
Legnagyobb próbája akkor jött, amikor II. Lothár király törvénytelen házasságát kellett elítélnie. A király, püspökök és még egy császári hadsereg is ellene fordult, de Miklós nem hátrált meg.
Amikor a császár elfoglalta Rómát, a pápa a fegyverek helyett imádsághoz fordult. A Szent Péter-bazilikában napokig rejtőzött, de hitét és meggyőződését nem adta fel.
I. Miklós nem kereste a konfliktusokat, de hitt abban, hogy a gyengék és igazságtalanságot szenvedők mellett kötelessége kiállni. Döntéseiben mindig igyekezett mindkét oldalt meghallgatni.
„Az igazságtalanságtól szenvedő testvéreinknek segítségére kell sietnünk...”
Ezek a szavai jól mutatják életének lényegét: nem saját hatalmát akarta erősíteni, hanem az igazságot és az elesettek védelmét szolgálta.
867. november 13-án halt meg Rómában. Példája annak az embernek az emléke, aki külső erő nélkül is képes volt hatással lenni korára.