Egy pásztorfiúból Európa egyik legismertebb ferences prédikátora lett, aki még az érseki rangot is visszautasította.
Gyermekként juhokat őrzött egy olasz faluban. Egy különös farkas rendszeresen szétkergette a nyájat, de soha nem bántotta az állatokat.
Amikor senki sem hitt neki, megszökött otthonról, és egy rokon papnál talált menedéket. Ez lett tanulmányainak kezdete.
Jogot és orvostudományt tanult, majd jegyzőként dolgozott. Ígéretes világi karrier állt előtte.
Nagypénteken azonban úgy döntött, hogy mindent hátrahagy. Belépett a ferences rendbe, ahol a Jakab nevet kapta.
Pappá szentelése után egész életét az igehirdetésnek szentelte. Bejárta Itáliát, Közép- és Kelet-Európát, és éveken át prédikált a népnek.
Három alkalommal Magyarországra is eljutott pápai megbízással. Beszédei tömegeket vonzottak, és sokakat vezettek vissza a hithez.
A pápa később felajánlotta neki a milánói érseki széket, de ő nemet mondott. Továbbra is egyszerű ferencesként akart szolgálni.
1476-ban halt meg Nápolyban. Az emberek már életében szentként tisztelték.
Hivatalos elismerésére még évszázadokat kellett várni: 1624-ben boldoggá, 1726-ban pedig szentté avatták.