Egy király parancsára a Moldvába dobták, mert papként nem volt hajlandó elárulni egy gyónás titkát.
Pomukból származott, jogot tanult, majd a prágai érsek egyik legfontosabb munkatársa lett. Tudásáért és becsületességéért sokan tisztelték.
A hagyomány szerint IV. Vencel király feleségének gyóntatója volt. A király tudni akarta, mit vallott be a királyné, de János erre nem volt hajlandó.
„Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!”
János számára a gyónási titok szent volt. Sem ígéretekkel, sem fenyegetéssel, sem kínzással nem tudták megtörni.
1393. május 16-án megkínozták, majd a prágai Károly hídról a Moldvába dobták. A hagyomány szerint a víz fölött különös fény jelezte, hol találják meg a testét.
A történészek ma úgy vélik, halálában politikai és egyházi konfliktusok is szerepet játszottak. A gyónási titokért vállalt vértanúság hagyománya azonban évszázadokon át fennmaradt.
1729-ben szentté avatták. Ma hidak, folyók és a gyónási titok védőszentjeként tisztelik, szobrai Közép-Európa számtalan hídján állnak.