A 14. század viharai között egy nő egész életét az imádság, a szenvedés és az Istenhez való teljes odafordulás formálta, míg végül reklúzaként, bezárkózott imádságban fejezte be életét.
Dorottya a 14. század zavaros Európájában született, Poroszország területén, egy vándorló család gyermekeként, kilenc testvér között nőtt fel.
Már fiatalon szokatlan lelki élet és vezeklés iránti vágy jellemezte, amely eltért környezete kényelmesebb életformájától.
1363-ban férjhez adták egy danzigi kézműveshez, de házassága nehéz és szenvedésekkel teli volt, amelyben gyakran bántalmazás és lelki feszültség érte.
Férje és kilenc gyermeke mellett is mély belső lelki életet élt, misztikus tapasztalatokkal és az imádságban megélt Krisztus-kapcsolattal.
Zarándoklatok és családi tragédiák után férje halálát követően teljesen Isten szolgálatának szentelte életét, lemondva javairól.
Marienwerderben egy dóm mellett élve, lelki vezetője felügyelete alatt reklúza lett, és egy cellába zárkózva imádságban és vezeklésben élt.
Imádságai középpontjában az Egyház egysége és a világ lelki megújulása állt, miközben mindenki számára nyitott volt, aki tanácsot kért tőle.
1394. június 25-én cellájában halt meg, életét teljesen az Istennek szentelve.