Egy hatgyermekes édesanya lett a francia kármelita megújulás elindítója, majd élete végén maga is egyszerű rendi nővérként szolgált.
Barbe Avrillot előkelő párizsi családban született. Fiatalon kolostorba vágyott, de férjhez ment, hat gyermeket nevelt, miközben mély imaéletet élt.
Egyre mélyebb istenkapcsolata miatt sokan félreértették, sőt betegnek tartották. Egy tapasztalt lelkivezető azonban megerősítette: valóban Isten vezeti.
Férje politikai bukása után a családot is ő tartotta egyben. Közben betegeket szolgált, rászorulókat segített, és otthona a kor legjelentősebb lelki megújulásának találkozóhelye lett.
Avilai Szent Teréz látomásban arra hívta, hogy hozza el Franciaországba a sarutlan kármelita rendet. Kitartásának köszönhetően rövid idő alatt tizenhét kolostor született.
„Hogy méltók legyünk Istenhez, el kell szakadnunk minden dologtól, és teljesen meg kell hajolnunk az akarata előtt.”
Férje halála után belépett az általa alapított rendbe, de nem vezetőként, hanem egyszerű laikus nővérként. Mosogatott, a konyhában szolgált, és alázattal engedelmeskedett mindenkinek.
Súlyos betegségek és fájdalmak között is megőrizte belső békéjét. 1618-ban halt meg, boldoggá avatását pedig 1791-ben hirdette ki VI. Pius pápa.