Egy római százados a császár ünnepén nyilvánosan letette fegyverét, mert úgy döntött: ezentúl csak Krisztusnak szolgál.
Marcell a római hadsereg tisztje volt a mai Tanger területén. Keresztényként egyre nehezebben tudta összeegyeztetni hitét a katonai szolgálattal.
A katonáknak kötelező volt részt venniük a császárokat istenként tisztelő ünnepségeken. Marcell sokáig próbálta elkerülni ezeket, de végül választania kellett.
298 nyarán, egy hivatalos ünnepi lakomán mindenki előtt ledobta katonai jelvényeit, és kijelentette, hogy nem szolgálhat egyszerre Krisztusnak és a bálványoknak.
„Jézus Krisztusnak, az örök Királynak katonája vagyok.”
Ez a mondat birodalomellenes lázadásnak számított. Letartóztatták, majd bíróság elé állították.
A kihallgatáson sem tagadta meg szavait. Amikor őrültséggel vádolták, nyugodtan válaszolt: aki Istent féli, az nem őrült.
Halálra ítélték. A hagyomány szerint még bíráját is megáldotta, mielőtt kivégezték volna.