IX. Lajos francia király a középkor egyik legkülönlegesebb uralkodója volt, aki a hatalmat következetesen a keresztény hit és az igazságosság szolgálatába állította.
Beauvais tartományban, Poissy környékén született 1219-ben. Apja halála után édesanyja, Kasztíliai Blanka nevelte fel, aki mély keresztény szellemiséget és kötelességtudatot oltott belé.
1236-ban vette át a tényleges uralkodást, és már fiatalon fegyveres harcokkal kellett szembenéznie a trónját megkérdőjelező lázadókkal és külső támogatóikkal.
Egy súlyos betegség idején fogadalmat tett: ha felépül, keresztes hadjáratot indít a Szentföld visszafoglalására. Ígéretét később teljesítette is.
Részt vett az egyiptomi keresztes hadjáratban, ahol Damiette elfoglalása után vereséget szenvedett Mansourah mellett, majd fogságba esett és váltságdíj fejében szabadult.
Szabadulása után még évekig a Szentföldön maradt, hogy megerősítse a keresztény területeket, majd 1254-ben visszatért Franciaországba.
Uralkodása alatt mélyen vallásos életet élt: naponta részt vett szentmisén, imádkozott, böjtölt, és lemondott a fényűzésről és a vadászatról is.
Különösen a szegények és betegek szolgálatában mutatott példát: saját kezével segítette a rászorulókat, sőt a leprásokat is gondozta.
Jelentős reformokat vezetett be az igazságszolgáltatásban: korlátozta a főurak hatalmát, betiltotta a párbajt, és erősítette a királyi jogrendet.
1269-ben békeszerződést kötött Angliával, visszaadva korábban vitatott területeket, hogy igazságosabb békét teremtsen Európában.
1270-ben újabb keresztes hadjáratra indult Tunisz ellen, ahol a táborban kitört járványban megbetegedett és meghalt.
Halála előtt még fiát megáldotta és utolsó tanácsokkal látta el, majd hamura fektetve halt meg 1270. augusztus 25-én.
IX. Lajost 1297-ben VIII. Bonifác pápa avatta szentté, mint a keresztény uralkodói eszmény példaképét.