Európa uralkodói hallgattak rá, tömegek zarándokoltak a prédikációira, ő mégis egyszerű szerzetes maradt.
Lőrinc 1559-ben született Brindisiben. Fiatal kapucinus szerzetesként egyetlen könyv ragadta magával igazán: a Biblia.
Annyira elmélyedt a Szentírásban, hogy héberül is megtanult, és a zsidóknak saját nyelvükön prédikált. Kortársai rendkívüli tudásáról beszéltek.
Életszentségének híre messze megelőzte. Amerre járt Európában, zsúfolásig megteltek a templomok, mert mindenki hallani akarta.
Nemcsak prédikátor volt. Pápák, fejedelmek és városok bíztak rá kényes diplomáciai küldetéseket, mert bölcsességével gyakran békét tudott teremteni.
Bár rendje vezetője lett, soha nem tartotta magát fontosabbnak másoknál. Ha kellett, ugyanúgy segített a konyhán vagy a mosogatásban, mint bármelyik testvér.
Amikor egy uralkodó fegyveres kíséretet akart mellé adni, Lőrinc inkább arra emlékeztette, hogyan lehet valóban megvédeni a hitet.
„Nem a kard, hanem a meggyőzés nyeri meg a szíveket.”
Ez a mondat egész életét összefoglalta: viták helyett békíteni, ellenségek helyett testvéreket keresni akart.
1619-ben, egy békemisszió során halt meg Lisszabonban. Az Egyház később szentté avatta, majd egyháztanítóként ismerte el kivételes tudását és szolgálatát.