Egész életében mozgáskorlátozott volt, mégis a középkor egyik legnagyobb tudósává vált.
Hermann grófi családban született 1013-ban. Hétéves korától a reichenaui bencés kolostorban nevelkedett, ahol szerzetes, majd pap lett.
Súlyos bénulása miatt segítség nélkül még mozdulni sem tudott. Beszéde nehézkes volt, mégis tanítványok sokasága kereste fel tudásáért.
Történész, matematikus, csillagász, zenetudós és költő volt egyszerre. Olyan sokoldalú tudással rendelkezett, hogy kortársai „korunk csodájának” nevezték.
Megírta a kor egyik legfontosabb világkrónikáját, miközben a birodalom eseményeit Dániától Magyarországig követte figyelemmel kolostori cellájából.
A csillagászatban új számításokat dolgozott ki, a zenében pedig annyira kiemelkedett, hogy saját hangjegyírási rendszere is fennmaradt.
Neki tulajdonítják az Alma Redemptoris Mater himnuszt, és valószínűleg a Salve Regina megalkotásában is szerepe volt.
„Mindenki mindenévé vált, mindenki szerette.”
Így emlékezett rá tanítványa és rendtársa, Berthold, aki nemcsak tudósnak, hanem rendkívüli jellemű embernek is látta.
1054-ben halt meg Reichenauban. A bencés rend máig tisztelettel őrzi emlékét mint a középkor egyik legnagyobb tudós szerzetesét.