Nem tanult meg írni és olvasni, mégis egész életében Istenről tanított másokat. Laconi Szent Ignác egyszerű kapucinus testvérként a szegények barátja és Szardínia egyik legismertebb szentje lett.
Ignazio Vincenzo Peis 1701-ben szegény parasztcsaládban született Szardínia szigetén. Már gyermekkorától dolgoznia kellett, iskolába nem járhatott, de édesanyja megtanította neki a hit szeretetét. Gyakran már hajnalban a templom előtt várta, hogy kinyissák az ajtót.
Fiatalon súlyosan megbetegedett, és megfogadta, hogy ha meggyógyul, kapucinus lesz. Gyógyulása után azonban megfeledkezett ígéretéről. Egy veszélyes lovas baleset azonban újra rádöbbentette arra, hogy életét Istennek kell adnia.
A kapucinusokhoz való csatlakozása sem volt könnyű. Először elutasították, később pedig a noviciátusban is sokan félreértették és kételkedtek benne. Amikor már majdnem feladta, a Szűzanyához fordult segítségért.
„Türelem, Ignác – az én fiam is nehéz keresztet hordott éretted.”
Ez a vigasztalás erőt adott neki. Végül szerzetesi fogadalmat tehetett, majd gyűjtögető testvérként járta a szegény vidékeket. Kenyeret és sajtot gyűjtött a kolostor számára, közben pedig imádkozott, tanított és reményt adott az embereknek.
Cagliariban negyven éven át szolgálta az embereket. Egyszerű ruhájában, rózsafüzérrel a kezében mindenkihez szeretettel fordult. A betegek, szegények és elhagyottak segítőként tekintettek rá.
Életét mély ima és önfegyelem kísérte. Sokan rendkívüli gyógyulásokat és csodákat tulajdonítottak közbenjárásának, ezért a szardíniai nép egyik legnagyobb csodatevőjeként emlékezett rá.
1781-ben halt meg Cagliariban. Halála után tovább nőtt tisztelete: 1940-ben boldoggá, 1951-ben pedig szentté avatták.