Péknek készült, mert nem volt pénze tanulni. Végül egész Közép-Európa egyik legnagyobb lelki megújítója lett.
Szegény családban született Morvaországban. Évekig péksegédként dolgozott, majd remete lett, mert minden vágya az volt, hogy Istennek szolgáljon.
Jótevők segítségével végül elvégezhette a teológiát, Rómában belépett a redemptorista rendbe, és pappá szentelték.
Varsóban egy elhanyagolt templomot kapott. Iskolákat alapított, árvákat gyűjtött össze az utcáról, a szegényekért pedig nap mint nap koldulni indult.
„Ez nekem szólt. Adjon most már valamit a szegény gyermekeim számára is!”
Amikor valaki leköpte, ezzel válaszolt. A támadó annyira elszégyellte magát, hogy bőkezű adományt adott a gyerekeknek.
Napóleon feloszlatta közösségét, őt pedig fogságba vitték. Életműve romba dőlt, de nem adta fel.
Bécsben újrakezdte. Prédikációi, gyóntatásai és személyes példája papokat, diákokat, tudósokat és művészeket is visszavezettek a hithez.
Élete végén a hatóságok üldözték, mégis megérhette, hogy a redemptoristák előtt újra megnyílt Ausztria kapuja. Néhány héttel később, 1820. március 15-én meghalt.
1888-ban boldoggá, 1909-ben szentté avatták. Ma Varsó és Bécs apostolaként tisztelik.