Fiatalon apáca szeretett volna lenni. Ehelyett feleség, kilencgyermekes édesanya, majd özvegy lett. Élete második felében mégis egy ma is élő szerzetesrendet alapított.
Barcelonában született, és már gyermekként Istennek akarta szentelni az életét. Édesapja azonban nem engedte kolostorba, hanem férjhez adta.
Házasságuk szeretetteljes volt. Tizenhét év alatt kilenc gyermekük született, miközben háborúk, betegségek és több gyermekük elvesztése is próbára tette a családot.
Férje korán meghalt. Joakima egyedül nevelte fel gyermekeit, megvédte örökségüket, és üldöztetést, száműzetést, sőt börtönt is elszenvedett.
Amikor anyai feladatai befejeződtek, végre arra az útra léphetett, amelyre fiatalon vágyott: megalapította a Szeretet Kármelita Nővéreit, és lelki anyává vált sok száz fiatal számára.
„Aki engedelmeskedik, mindig jól cselekszik.”
Ezzel a szemlélettel vezette nővéreit: szeretettel, anyai gyengédséggel és mély bizalommal Isten gondviselése iránt.
Élete végére teljesen megbénult, de mosolyát soha nem veszítette el. Utolsó napjaiig derűvel és hittel viselte szenvedését.
1940-ben boldoggá, 1959-ben XXIII. János pápa szentté avatta.