A 4. század viharos egyházi küzdelmei közepette Jeruzsálem püspöke lett, aki egész életében az ariánus viták és száműzetések között védte a hit tisztaságát.
Valószínűleg 313 körül született Jeruzsálemben, amikor a kereszténység a Milánói rendelet után lassan szabadabbá vált a Római Birodalomban.
Fiatalon Jeruzsálemben pappá szentelték, és hamar ismertté vált ékesszólása és kateketikai oktatása révén, különösen a keresztelendők felkészítésében.
350 körül püspökké választották, de hamar konfliktusba került a cézáreai metropolitával, Akakiosszal, főként egyházjogi és hatalmi kérdések miatt.
A vita odáig fajult, hogy többször letették tisztségéből és száműzték, miközben az ariánus befolyás erősödött a császári udvarban.
Száműzetései alatt más városokban is prédikált, ahol tanításait nagyra értékelték, majd később több zsinat is rehabilitálta, bár a viták tovább folytatódtak.
Végül 378-ban térhetett vissza véglegesen Jeruzsálembe, ahol a szétszakadt egyház közösségét próbálta megerősíteni és békére vezetni.
„A tévedés sokarcú, de az igazságnak csak egy arca van.”
Tanításai és katekézisei – különösen a keresztségről, bérmálásról és Eucharisztiáról – a kor egyházának egyik legfontosabb forrásává váltak.
387-ben halt meg Jeruzsálemben, életét a hit védelmének, az egység keresésének és a tanítás szolgálatának szentelve.