Sokan azért vonultak hozzá az erdő mélyére, mert olyan ember volt, aki nemcsak beszélt Istenről, hanem látszott rajta, hogy vele él.
Ruysbroek János fiatal korától az imádságot és Isten megismerését kereste. Papként Brüsszelben szolgált, miközben korának egyik legműveltebb lelki vezetőjévé vált.
Bátran fellépett a tévtanok és a felszínes vallásosság ellen. Arra figyelmeztetett, hogy az igazi istenkapcsolat mindig együtt jár a felebaráti szeretettel.
Ötvenévesen elhagyta a várost, és társaival az erdőben alapított ágostonos közösséget. A csendet választotta, de ettől még többen keresték fel tanácsért, mint valaha.
Könyveit nem tudósoknak írta, hanem azoknak, akik valóban közelebb akartak kerülni Istenhez. Ezért latin helyett a nép nyelvét használta.
Ha prédikálás közben mély lelki élmény ragadta magával, megfeledkezett az időről. Máskor pedig egyszerű alázattal bevallotta, hogy aznap nincs mit mondania.
„Gyerekeim, ma nem megy...”
Ezzel is megmutatta, hogy a hiteles lelki vezető nem saját magát akarja megmutatni, hanem Istenre figyel.
Élete középpontjában az Eucharisztia állt. Halála után írásai évszázadokon át formálták a keresztény misztikát, ezért a „csodálatos tanító” nevet kapta.