Egy német molnár fia zarándoknak indult Rómába, zsoldos lett belőle, végül pedig szent életű domonkos testvérként halt meg Bolognában.
Jakab 1407-ben született Ulmban. Fiatalon az üvegfestészetet tanulta ki, és tehetséges kézművesként indult az élete.
1432-ben barátaival Rómába zarándokolt. Az út azonban nemcsak lelki élményt hozott: pénze elfogyott, ezért katonának állt Itáliában.
Csatákban harcolt, vereségeket élt át, majd négy év után hátat fordított a katonaéletnek. Új irányt keresett.
Bolognában gyakran imádkozott Szent Domonkos sírjánál. Itt értette meg, hogy nem a fegyver, hanem Isten szolgálata az ő útja.
Harmincnégy évesen domonkos laikus testvér lett. A konyhában dolgozott, betegeket ápolt, és minden rábízott feladatot örömmel végzett.
„Lobogott benne a szeretet és a jóság.”
Ezzel jellemezték azok, akik látták, hogyan gondoskodik a betegekről egy pestisjárvány idején.
Elöljárói később művészi tehetségét is szolgálatba állították. Üvegablakai és építészeti munkái ma is Bologna templomait díszítik.
Nem a hírnevet kereste. A szeretetet, az engedelmességet és az imádságot többre tartotta minden alkotásánál.
1491. október 11-én halt meg. Már életében szent emberként tisztelték, emléke évszázadokkal később is él.