Egy felszabadított rabszolgából lett pápa, aki inkább az irgalmasságot választotta a szigor helyett, ezért sokan támadták.
Callistus a 3. század elején élt. Egykor rabszolga volt, később azonban a római egyház diakónusa lett, és jelentős feladatokat bíztak rá.
Ő felügyelte azt a katakombát is, amely ma is az ő nevét viseli a Via Appia mellett.
217-ben Róma püspökévé választották. Az Egyház ekkor gyorsan növekedett, és egyre nehezebb kérdésekkel kellett szembenéznie.
Sokan úgy gondolták, hogy a súlyos bűnöket elkövető vagy hitüket megtagadó embereknek nincs visszaút. Callistus másként látta.
Úgy vélte, hogy az Egyháznak nem csak az igazak, hanem a megtérni akaró bűnösök számára is otthonnak kell lennie. Emiatt sok ellenséget szerzett.
Közben határozottan fellépett a tévtanítások ellen is, és megvédte a keresztény hit alapvető tanításait.
„Az Egyháznak az irgalmasság útját kell járnia.”
Bár ezt nem szó szerint jegyezték fel tőle, egész szolgálata ezt a meggyőződést tükrözte.
222 körül halt meg. Az ősi egyházi hagyomány vértanúként tiszteli, emléknapját október 14-én ünnepeljük.