Volt idő, amikor húsz éve élt kolostorban, mégis úgy érezte, hogy igazán csak negyvenévesen kezdődött el az élete.
Teréz gazdag és előkelő spanyol családban született. Fiatalon nem az apácaság vonzotta: szerette a társaságot, a könyveket és komolyan foglalkoztatta a házasság gondolata is.
Végül mégis belépett a Kármel rendbe. A döntésért nagy árat fizetett: apja ellenezte, ő pedig úgy érezte, mintha elszakítanák a szívét.
Évekkel később súlyos betegségek, csalódások és belső küzdelmek után mély megtérést élt át. Ettől kezdve egész életét Istennek akarta átadni.
„Az, amit addig éltem, az én életem volt. Az pedig, ami ekkor kezdődött, Isten élete bennem.”
Misztikus imádságai és látomásai miatt sokan gyanakvással figyelték, sőt azzal is megvádolták, hogy megtévesztés áldozata. Teréz azonban kitartott.
Felismerte, hogy a rend eltávolodott eredeti szellemétől, ezért reformba kezdett. Pénz nélkül, rengeteg ellenállás közepette új kolostorokat alapított szerte Spanyolországban.
Az üldöztetés, a betegségek és a hosszú utazások sem törték meg. Haláláig tizenhét női és tizenöt férfi sarutlan kármelita kolostor létrejöttében vett részt.
„Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz.”
1582-ben halt meg. Könyvei évszázadok óta vezetik az imádság útját kereső embereket, az Egyház pedig az egyháztanítók közé emelte.