Volt idő, amikor egy egész birodalom egyik legbefolyásosabb embere volt. Ő mégis inkább jó pásztor akart lenni, mint hatalmas politikus.
Heribert 970 körül született Wormsban. Kiváló nevelést kapott, majd III. Ottó császár legközelebbi tanácsadója és birodalmi kancellárja lett.
Bejárta a császárral a birodalmat, részt vett a legfontosabb döntésekben, és kortársai szerint a császár egyik legnagyobb bizalmát élvezte.
997-ben Köln érsekévé választották. Bár megtarthatta udvari befolyását, figyelmét egyre inkább egyházmegyéje és az emberek szolgálata kötötte le.
III. Ottó halálakor mellette volt, ő teljesítette végakaratát, majd a császár temetéséről is gondoskodott. Ezután fokozatosan visszavonult a nagypolitikától.
Templomokat és kolostorokat támogatott, megalapította a deutzi bencés apátságot, amely egész életének legkedvesebb műve lett.
Nemcsak épületeket emelt. Rendszeresen felkereste a szegényeket és a betegeket, személyesen gondoskodott róluk, és végiglátogatta egyházmegyéje plébániáit.
Egy ilyen látogatás során súlyosan megbetegedett. Kölnbe vitték, ahol 1021. március 16-án meghalt.
Kívánságára Deutzban temették el. Sírjánál hamarosan csodás gyógyulásokról számoltak be a zarándokok.
IX. Gergely pápa 1227-ben avatta szentté. Ma arra emlékeztet, hogy a tekintély akkor válik értékessé, ha szolgálattá formálódik.