A katona és nemes származású Günter mindent hátrahagyott, hogy a csendben, imádságban és szolgálatban találja meg élete igazi értelmét.
Günter fiatal éveiről kevés adat maradt fenn. Tudjuk, hogy katonaként élt, majd egy római zarándoklat után felismerte, hogy más útra hívja az élet.
1006-ban belépett a niederaltaichi bencés kolostorba, vagyonáról pedig lemondott. A korábban gazdag és világi életet élő férfi teljesen új irányt választott.
A kolostorban azonban nem találta meg a keresett békét, ezért kivonult a bajor erdőkbe. Remeteként élt, később pedig más szerzetesek is csatlakoztak hozzá, így közösség született körülötte.
Günter Magyarországon is ismert volt. Gizella királyné rokona lehetett, ezért Szent István király meghívta, hogy segítsen a keresztény hit terjesztésében. Kezdeményezésére született meg a bakonybéli remeteség is.
Nem a hatalom vagy az udvari élet vonzotta. Bár királyok tanácsadója is volt, végül ismét a magányt választotta, és élete utolsó éveit teljes csendben, imádságban töltötte.
1045-ben, közel 90 éves korában halt meg. Halála után hamar tisztelni kezdték, mert életével azt mutatta meg, hogy a külső siker helyett a belső átalakulás is lehet egy ember legnagyobb útja.