Ötévesen került kolostorba, ahol egész életét Isten keresésének szentelte. Helftai Szent Gertrúd olyan mély lelki tapasztalatokat élt át, hogy írásai évszázadokon át emberek millióinak adtak vigaszt és hitet.
Gertrúd valószínűleg árva gyermekként került a helftai kolostorba. Ott kiváló nevelést kapott, megtanult írni, olvasni, latinul tanult, és hamar kitűnt rendkívüli értelmével.
Huszonhat éves korában egy különleges lelki élmény teljesen megváltoztatta az életét. Addigi tudományos érdeklődése mellett egyre inkább Isten szeretetének és akaratának átadására törekedett.
Gertrúd nem hagyta el a kolostor falait, mégis sok emberhez eljutott. Írásaiban, tanításaiban és a hozzá fordulók meghallgatásában vigaszt és útmutatást adott.
Legismertebb műve az Isteni Jóság Küldötte című írás, amelyben lelki tapasztalatait és Krisztus szeretetének mély megtapasztalását örökítette meg.
Gertrúd számára a hit nem elmélet volt, hanem élő kapcsolat. Úgy érezte, hogy élete feladata: Isten kegyelmének közvetítője lenni azok számára, akik reményt és segítséget keresnek.
„Ne félj! Meg akarlak menteni és szabaddá akarlak tenni.”
Ezeket a szavakat egy látomás során hallotta Krisztustól, amely egész további életének irányt adott: a félelem helyett a szeretet és az Istenbe vetett bizalom útját választotta.
Gertrúd életének különlegessége nemcsak misztikus élményeiben rejlett, hanem abban is, hogy műveltségét és lelki gazdagságát mások szolgálatába állította.
Halála után művei lassan ismertté váltak, és lelkisége különösen Jézus Szívének tiszteletében kapott új figyelmet. Ünnepét november 16-án tartjuk.